Esõs, vizes reggel van. Piper nyûgösen mászik ki meleg ágyából, majd miután felvette köntösét, lefelé indul. Útközben dörömbölést és zajokat hall a konyhából. - Minden rendben? - kiabál le. - Abszolút minden rendben, éppen csak kávét próbálok fõzni - hangzik Phoebe válasza. Piper már az ebédlõben jár, amikor hirtelen megjelenik egy démon. A valaha látottak egyik legrondábbika. Piper megrémül, és megpróbálja felrobbantani, de a démon páncélja visszaveri a támadást. - Prue, Phoebe, gyertek segíteni! - üvölt nõvéreinek, majd összetör egy kristályvázát a démon fején. - mondhatnám, tipikus, hogy amikor nincsenek nõvérek, megteszi egy méregdrága kristályváza is! - folytatja dörmögve. - Megyek már! - hallatszik Prue válasza. Hamarosan fel is tûnik az ebédlõben, és ártalmatlanná teszi a démont, így Piper végre felrobbanthatja. - Egyszerûen nem tudom hol állt a fejem, amikor elvállaltam ezt a boszorkány-sorozatgyilkos szerepet.. - morogja Piper. - Áh, ne is törõdj velük hugi, nem jelentenek akkora gondot, mint amekkora ijedtséget okoznak - mosolyog kedvesen Prue. - Nos, kész a kávém, bár elég élénkítõen hatott az a csörömpölés és kiáltozás, amit itt csaptatok, mi a fene történt? - kérdezi a konyhából kikacsázva Phoebe. - Ó, drágám, örülök, hogy sikerült megfõznöd a kávédat két zajongó nõvér és egy gyilkolni vágyó démon mellett! - feleli kissé sértõdötten Piper. - Ne veszekedjetek! Semmi értelme! Csak plusz melót csináltok magatoknak! Apropó! Megyek dolgozni. Ha egyátalán idõben el tudok indulni. Nem láttátok a kocsikulcsom? - kérdezi Prue. BZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ - Halljátok ezt? - szólal meg újra. - Igen, halljuk. Mi a fene lehet ez? - kérdezik a hugik. - Fogalmam sincs, de oóóóóóóóóó - kiált Prue. Hirtelen minden elsötétedik, majd a lányok egy fényes és gyorsan mozgó alagútban találják magukat. Minden elmosódik, teljesen kábultak lesznek, a éles zajok már csak tompa morajként hatnak. Aztán hirtelen BUMM, földetérnek. - Nem mondhatnám, hogy kalandokban hiányt szenvedünk. - nyekergi Phoebe. - Ti meg kik vagytok? - hangzik a hátuk mögül a kérdés. Mikor a lányok megfordulnak, szemben találják magukat saját énükkel, de valahogy mégis mások. Sokkal hosszabb a hajuk, modern a ruhájuk, Piper egy csecsemõt dédelget, és Prue helyén egy hófehér bõrû, élénkvörös hajú, kedvesen mosolygó nõ áll. - Hm, mi a fene történt velem? Plasztikáztattam magam? - kérdezi a meglepõdöttségtõl mereven bámuló Prue testvéreitõl. A lányok jól megbámulják egymást, aztán kisvártatva a hosszú hajú Phoebe megragad egy vázát, és ijedtében erõteljesen az újonnan érkezettek felé hajítja. A hosszú hajú Piper rögtön a magasba emeli a kezeit, de nem megfagyasztja, hanem egyszerûen kézsuhintással eltûnteti a vázát. - Na, Phoebs elment az eszed? És mi van, ha ártatlanok? Vagy az az új módszered, hogy ártatlanokat kínai vázákkal dobálunk? - kérdezi meglepetten a hosszabbhajú Piper. - Nem, de honnan tudod, hogy azok? - hangzik a modernebb Phoebe kérdése. - Oké. Én nem tudok ilyet... Legalábbis úgy tudom, hogy nem tudok... Meg tudná mondani valaki, hol vagyunk? - kérdezi zavartan motyogva a másik Piper. - Persze! Szerintem valamelyik kebelbarátunk úgy intézte, hogy a két idõsík összecsússzon, így 2007 és a ti idõtök valahogy keresztezte egymást, miszerint Ti illetve Mi.. illetve Ti, na mindegy, szóval a múltból jöttetek. - filozofál a hosszú hajú Phoebe. - Atya ég! Prue! - amikor a jövõbeli Piper meglátja régen halott nõvérét, szemébe könnyek szöknek, odasétál Pruehoz, és szorosan átöleli. - Annyira fájt, mikor elvesztettelek! Nem is tudod, milyen rossz volt nélküled! - nyöszörgi halkan. - Oó.. fogalmam nincs, mirõl beszélsz - mondja zavartan fuldokolva Prue. - Nem csak neked, nekünk sem igazán tiszta, mi folyik itt. - mondja a rövid hajú Piper. - Ha figyelembe vesszük, hogy boszorkányok vagyunk, és sajnos erõs a hajlamunk, hogy más idõkben megjelenjünk, levonhatjuk a következtetést, hogy lehetséges, hogy ez a jövõ. Nem? - hangzik Phoebe kissé komplikált gondolatmenete, amit büszke mosollyal nyugtáz. - Na igen... Nézzük. Most ugye 2007-et írunk. Nálatok? - kérdezi a jövõbéli Piper. - 2001 van. Ha minden igaz. - feleli Phoebe. - Ajaj... - dönnyügi halkan a jövõbeli Phoebe, majd nõvére felé sandít, aki fejét leszegve szomorúan megcsóválja fejét. - Hm... valami nincs rendben körülöttem, igaz? - kérdezi aggódó arccal Prue. - Nos, nem igazán. Tudod... Szóval 2001 õszén meg kell mentenünk egy orvost, aki rengeteg ártatlan emberen segített, és akkor emiatt célponttá vált, így ráküldtek egy szörnyû démont, Shaxot. A démon maga nem olyan gigantikus, de sajnos az események olyan baljósan keresztezték egymást, hogy amikor Téged és engem Shax megsebesített, Leo nem volt ott, hogy meggyógyítson, és belehaltál a sérüléseidbe. - meséli elcsukló hangon a jövõbeli Piper. Prue teljesen megrökönyödve néz a történetet mesélõ nõvére felé, a többieken pedig egyre inkább a sírógörcs krónikus jelei mutatkoznak. - Rendben. Tehát ez a végzetem. Elfogadom, mi mást tehetek.. De akkor Õ kicsoda? - kérdezi Prue remegõ kézzel rámutatva a vöröshajú lányra. - Ó, már vártam, hogy megkérdezd - feleli a könnyeit törölgetõ hosszú hajú Phoebe. - Emlékszel Samre? Tudod, aki ott volt a tónál, amikor a mamát megölte a viziszörny. - Igen, emlékszem. - feleli Prue. - Szóval. Sam és a mama jártak egy ideig. Lett is egy közös gyermekük, aki nem más, mint Õ. - mutat rá Paigre. A három múltból jött boszi azt se tudja, mihez kapjon a nagy meglepõdöttségtõl. - Hooogy micsoda? - kérdezi csodálkozó arccal a múltbéli Phoebe. - Heló - mondja zavartan Paige. - Elég érdekes szituáció, nemde? Nem is igazán értem, hogy mit lazsálok én itt, inkább addig megnézem, hogy van a másik két poronty...vagy valami... - mondja, majd elorbol. - Na igen, mindig ez van, ha valami aggasztja. Egyszer csak köddé válik - fûzi hozzá rosszalló arckifejezéssel a jövõbeli Phoebe. - Gondolhatod, hogy neki sem könnyû, hugi - mondja a jövõbeli Piper. - Ez a történet nem igazán vidít fel... - teszi hozzá elmélázva Prue. - A testvéreim, a házunk, a munkám... az életem... - sorolja elcsukló hangon. - Tudom, milyen nehéz, hidd el, Prue - mondja a tapasztaltabbik Piper. - De, de az hogy lehet? Mi jó testvérek és boszorkányok vagyunk, soha nem hagyjuk cserben a másikat! - nyögi a rövidhajú Phoebe. - Tudom, Phoebe, nekem nem kell mondanod... de sajnos ez az összetartás és szeretet akkor kevésnek bizonyult. - magyarázza. - Ó, kicsim, gyere a mamához - mondja a jövõbéli Piper a levegõbe. Egyszercsak odaorbol hozzá egy pici csemete, akinek ugyan olyan pici orra és hosszú barna haja van, mint az édesanyjának. - Ajaj, úgy hiszem, legjobb lesz, ha tisztábateszem a drágámat. - mondja. - Ne, hagyd csak, majd én megcsinálom, aztán van még egy kis idõm, de utána irány a munka - hadarja a jövõbéli Phoebe. - Munka? - kérdezi döbbenten a másik Phoebe. - Én? Dolgozom? Valami abnormális világba kerültünk? - kérdezi, majd halvány mosoly fut át az arcán. - Igen, dolgozol. - mosolyog Piper. - Méghozzá tanárként. De ez hosszú történet. Elégedj meg annyival, hogy Paige egy Varázs Iskola igazgatója, Te pedig mint tanár és igazgatóhelyettes segíted Õt a munkában. - Igen. Mindigis éreztem, hogy ez a nekem való munka. - mondja Phoebe önelégült arccal. - Jaj, azt elfelejtettem mondani, hogy mint dada kezdted. - motyogja pironkodva Piper. - Hm. Lehet hogy mégsem ezt éreztem? - teszi hozzá szintén motyogva Phoebe. - Nem hiszem el, hogy Phoebe valóban dolgozni fog.. De mi lesz Prueval? Az életével? Velünk? - kérdezi a múltbéli Piper. - Nos, neked lesz 3 gyermeked. - feleli jövõbeli énje. - Az elsõ 2004-ben fog megszületni, Õ lesz Wyatt Matthew Halliwell, a második Chris, Õ 2005-ben, a harmadik pedig az a kicsi, akit most láttál, Õ Melinda, és 2006 végén jön a világra. - És én mindezt túlélem - vágja rá némi cinizmussal a másik Piper. - Pontosan, hiszen Te is látod, itt vagyok - feleli. - Lesznek új képességeink? - kérdezi csillogó szemmel a múltból jött Phoebe. - Pheebs! - kiált rá Piper. - Mi van? - reccsen rá nõvérére. - Mi értelme ennek a találkozásnak, ha semmi kedvezõt nem tudunk meg? - kérdezi. - Igen, vannak! Például neked az empatikus képességed vagy épp a telekinézis. - szakítja félbe õket a jövõbéli Phoebe, aki épp most ért vissza a pelenkázásból. - És nekem? - kérdezi a rövidhajú Piper megadva magát. - Neked is lesz, természetesen. - nyugtatja meg Pipert jövõbeli önmaga. - Méghozzá egész különleges. Megtanulsz átváltoztatni tárgyakat más tárgyakká. - Lehet, hogy bután hangzik, de a démonok ellen nagyon jól jön! - teszi hozzá múltbéli énje fanyargó arckifejezését látván. - Prue, jól vagy? - kérdezi hirtelen. - Igen, azthiszem. - feleli Prue, miközben mereven a padlót bámulja. - Piper, feljönnél egy pillanatra a padlásra, kérlek? - kérdezi a jövõbeli Phoebe nõvérétõl. - Van valami, amit meg kell beszélnünk. - Persze, megyek. Bocsássatok meg egy percre! - mondja, majd sietve távoznak. A lányok így hármasban maradnak, így kicsit van idejük szemügyre venni a házat. Látszólag semmit nem változott, de mégis minden olyan más. A bútorok, az érzés... - Nem értem, miért történik ez velünk.. - mondja elgondolkodva Phoebe. - Mert ennek így kell lennie, azért hugi - feleli a magát összeszedni próbáló Prue. - Nem tudom, mit gondoljak. - teszi hozzá zavartan Piper. Mikor jövõbeli énjeik újra megjelennek, arcukról bánat és csalódottság sugárzik. - Nem tudjuk, hogy kerültetek ide, de nem jó ez így! - mondja a jövõbeli Phoebe. - Remélem, ez segít majd! Ezután egyszerre szólásra nyitják szájukat: "Ím forduljon az ido, kereke újra járjon, terelje vissza mind mi volt, át idon és síkon." - Piper, most! - kiált oda a jövõbeli Phoebe nõvérének, aki rögtön másik igézetbe kezd: "Minden emlék, mely itt szereztél, csupán csak rossz álom, felejtsétek el mostmár, át idõn és síkon" BZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ. Megint a jellegzetes hang, megint az alagút, a kábultság és a nagy BUMM. Újra az esõs nap kezdeténél járunk... - Ne veszekedjetek! Semmi értelme! Csak plusz melót csináltok magatoknak! Apropó! Megyek dolgozni. Ha egyátalán idõben el tudok indulni. Nem láttátok a kocsikulcsom? - kérdezi Prue. - Nem láttuk. Én megiszom a kávém, aztán irány az étterem. - feleli Piper. - Hm... Lányok, olyan fura érzésem van. Mintha történt volna velünk valami, amire nem emlékszünk... - mondja zavartan Phoebe. - Drágám, ha éppen nincs vészhelyzet, kérlek, ne keresd a bajt, mert abból így is elég van. Inkább hasznosítsd magad, és mosogass el! - pirít oda neki Piper. - Jól van. Megyek már! - válaszol Phoebe. |