~Bűbájos~Boszorkák~Magyar~Halliwell~Portál~
~Bűbájos~Boszorkák~Magyar~Halliwell~Portál~
~Bejelentkezés~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~Menü~
 
~Bűbájos Boszorkák~
 
~Prue&Piper&Phoebe&Paige~
 
~Következő rész~

          Az Akopalipszis Lovasai

Május 23-án 15:30-kor a  TV2

 

 
~Trendi~
 
~A hét idézete~

-Phoebe!-Prue

-Tessék?-Phoebe

-Megfeldkeztél a kocsi kulcsról-Prue

-Az autódban van az pedig a szerelőnél árajánlatért-Phoebe

(Festmény Fogságában)

 
~Bűbájos Boszorkák Könyvek~
 
~Képességek~
 
~Szinészek~
 
~Árnyékok Könyve~
 
~A hét főcimképe~
 
~Sulis Cuccok~
 
~A hét képe~
 
~Változások~
 
~Autógram Cimek~
 
~Szereplők~
 
~Promóciós fotózások~
 
~Prue Halliwell~
 
~Tanks!~
 
~Charmed Magazin~
 
~A Halliwell-ház~
 
~A Charmed Világában~

 Reggel óta nem ettem semmit sem. A gyomrom már szinte ordít hogy valami emészthetõ után nézzek a hûtõben.
    Nincs szerencsém, tök üres. Megnézem a fagyasztót és ott találok egy doboz fagyit. Nem valami laktató de ez is megteszi. Fogok egy kiskanalat és a dobozzal elindulok a szobám felé. Leülök a gépem elé és felmegyek a netre. Rápillantok az órára, 13:29. Le kéne mennem a boltba venni egy két dolgot, de még ráérek vele. A neten szokás szerint a Charmed oldalakkal kezdek és nézem mi új van. A magyar oldalon körbenézek a fórumon is. Megnézem mi újat írtak az emberek és hogy kinek mi a véleménye a novellámról. Már egy jó fél órája fent vagyok amikor úgy érzem itt az ideje indulni. Elindulok és kb. egy óra múlva már itthon is vagyok. A cuccokat lepakolom és elindulok a fürdõ felé. Itt az idõ hogy egy kicsit áztassam magam és kigondoljam mit is írjak a novellába legközelebb. Befekszem a kádba, a víz meleg és lágyan simogatja testem minden részét. Ellazulok a habokban és elgondolkozom mi is lenne jó a folytatásban. Lemerülök a víz alá hogy a hajam is vizes legyen. Lent maradok kb. tizenöt másodpercet majd a felszínre dugom a fejem. Nem látok semmit. A víz lefelé csorog a fejemrõl. A sampon után nyúlok aminek a fejemtõl balra kéne lennie. Kezem valami mást tapint. Olyan mint valami növény. Oldalra nézek és tényleg egy növényt látok. Hogy a fenébe került ez ide és hol a sampon? Elfordítom a fejemet a másik irányba és elég meglepõ dolog tárul a szemem elé. Egy teljesen idegen fürdõszoba. Teljesen más a berendezés és kicsivel nagyobb is mint az enyém. Mi a fene ez? Egybõl felülök a kádban. A kád. Az is teljesen más. Sokkal nagyobb. Oké. Itt valami nagyon nincs rendben. Kiszállok a kádból és a mellette lévõ kis szekrényrõl elveszek egy törülközõt. Ez sem volt itt az elõbb. Ez az egész nem volt itt. Mi a fene folyik itt. Elkezdem magamat törülgetni és közben nézem ezt az idegen szobát. Eszméletlen. Ekkor valami még furcsábbat veszek észre. A testem. Teljesen megváltozott. Izmok. Rendesen kidolgozott és karbantartott izmok. Na jó eléggé beparáztam. A szobában volt egy nagy tükör is. Odamentem elé és a látvány eléggé ledöbbentett. Egy kb. harmincas férfi rövid haj, semmi bajusz se egyéb ismertetõjel amibõl rájönnék hogy én vagyok az. Jóképûnek mondható arc volt ami szembenézett velem. Te jó isten. Itt valami nagy baj van doki, idéztem magamban Tapsi Hapsi mondását. Vagy öt percen keresztül döbbenten néztem magamat a tükörben. Ezután egy fogason lógó fehér köntös után nyúltam és magamra vettem. A szobának egy kijárata volt csupán és én elindultam felé. Mielõtt kinyitottam volna az ajtót még egyszer visszanéztem a tûkörképemre. Aztán lenyomtam a kilincset és ugyanaz fogadott mint ami az elõbb. Döbbenet. Egy kisebb folyosó amibõl még két ajtó nyílt.
    - Hahó, van itt valaki. - kiáltottam.
    Semmi válasz. Benyitottam az egyik ajtón de a szoba ami mögötte állt tök üres volt. A másikkal próbálkoztam hát. A szobában egy ágy volt mellette egy kis szekrény rajta néhány dologgal amiket nem vettem szemügyre. Egy ruhásszekrény ami nyitva állt. Benne jó néhány ruhával. És ami leginkább meglepõ volt a nagy karton dobozok amik a szoba közepén voltak. Bementem. A dobozokat vettem elsõként szemügyre. Sok kacat volt benne amikre nem fordítottam különös figyelmet. Az ágy melletti kisszekrényen egy pénztárca, óra és egy kulcscsomó volt. Felvettem a kezembe és kinyitottam a tárcát. Jó sok pénz dollárban. Aztán elõbukkant egy személyi is. Annak a férfinak a képe volt rajta akit a tükörben láttam. A neve Harden Sparrow. Az igazolvány alapján amerikai lehetett. De volt még valami furcsa. Az amerikai igazolványokra miért írnának magyarul. Épp nézem a neve mellett. Neve. Itt nem annak kéne állni hogy Name? Mi a fenét foglalkozok én most ezzel? Itt vagyok egy idegen lakásban és valami történt is velem, meg talán ezzel a Harden nevû fickóval is. Letettem az szekrényre a tárcát és gyorsan valami ruha után néztem a szekrénybe. Egy melegítõnadrágot és egy fehér trikót vettem fel. Aztán elindultam vissza a folyosóra. Fürdõszoba, üres szoba, hálószoba - jegyeztem meg magamban. A folyosó vége felé egy lépcsõt láttam és hát elindultam lefelé rajta. Egy nagy elõszobába jutottam. Az ablakokon fény világított be. Selyem függönyök, virágok az ablakban. Hát ez nem úgy néz ki mint ahol én lakom. A földön hasonló dobozok hevertek mint oda fõnt a szobában. Csakhogy ezek zárva voltak. Az oldalukra más-más volt írva. Könyvek, nyári ruhák, kazetták, törékeny stb. Ilyet költözéskor szoktam látni. Csak az a kérdés ki költözik. Vagy éppen beköltözött ki tudja. Na jó nem ezzel kéne foglalkoznom. Elindultam és egy konyhába jutottam. Semmi berendezés. Csak egy nagy konyhaasztal és körülötte hat szék. Az asztalon egy papír cetli volt rajta a következõkkel: " Reggeli, pakolás a garázsban, fürdés, ismerkedés a környékkel." Az utóbbi kettõ kivételével mindegyik át volt húzva. Tehát az illetõ beköltözõt és ismerkedni akar a környékkel. De miért írja le ezt egy papírra? Egyre inkább az volt az érzésem hogy nyomozni akarok. Kideríteni mi is van körülöttem. Aztán eszembe jutott egy könyv amit olvastam. Az éj és a hajnal trilógiája. Abban a pasas egy másik világba jutott és egész jól elboldogult. Na persze õt három örült félisten is üldözte de az alap ugyanaz. Lehet hogy én is átkerültem egy másik világba. Ha igen akkor melyikbe? Milyen világba? Hová? Mikor? És a legfõbb kérdés hogy hogyan? Elindultam az elõszobában látott ablakokhoz. Akkor vettem észre ott egy kijárati ajtót is. Lenyomtam a kilincset és kiléptem a házból. Egy hosszú utat láttam elsõként. Majd a zöld füvet, kerítéseket, házakat. Egy kertváros szerûség lehetett amilyeneket a filmekben látni. Valahogy ismerõs volt ez a hely. Megnéztem jobban a szemközti házat, néztem és a szemem elõtt egy ismerõs házat láttam. Bárhol felismertem volna ezt a házat de egyszerûen nem tudtam elhinni hogy itt álok tõle alig pár lépésre. A szomszédban a Halliwell ház állt. Visszamentem az ajtón belülre és nekitámaszkodtam. Nagy levegõt vettem.
    - Na itt valóban nagy gáz van. - mondtam és lehuppantam az ajtó elé.


    A Halliwell házban Phoebe a nappaliban a kanapén ült és újságot olvasott. Kék melegítõ és egy piros felsõrész volt rajta. Épp egy pletykarovatot olvasott ami Demi Moore magánéletét taglalta. Néha felnevetett mert elég képtelennek találta a sztorit.
    A bejárati ajtó kinyílt és Piper lépett be rajta. Fekete nadrág és fekete felsõ. Táskáját letéve õ is a kanapéhoz indult.
    - Szia. Na, mi van bent?
    - Szia. Az italok két óra múlva jönnek és megjöttek az új poharak is. Szóval minden a menetrend szerint. Mit olvasol?
    - Áhhh. Semmi nem érdekes. - ezzel az asztalra dobta az újságot.
    - Találd ki mi történt ma?
    - A démonok azt mondták hogy soha többé nem teszik be a lábukat a városba és végre nyugtunk lesz?
    - Nem. Jobb.
    - Jobb? Mi lehet jobb ennél?
    - Megérkezett az új szomszéd. Reggel érkezett röviddel azután hogy elmentél.
    - Igen? És ez miért olyan nagy hír?
    - Egy pasi az.
    - És?
    - Egy egyedülálló jóképû pasi.
    - Hüm. Tudod nekem már van egy ilyenem és nem kell még egy. - mosolygott.
    - De valakinek kell.
    - Ha megcsalod Cole-t tuti hogy kinyírja és egy ideig nem lesz új szomszéd. - emelte fel úját figyelmeztetõen.
    - Nem magamra gondoltam.
    Piper felhúzta szemöldökét.
    - Prue? Ugyan. Õt soha sem tudnád…
    - Le sem lehetett ma vakarni az ablakról. - szakította félbe Pipert.
    - Micsoda? Prue aki egy pasi után leselkedik? Ezt nem hiszem el.
    - Hidd csak el. A pasi a garázsban matatott egész délelõtt Prue pedig az ablakhoz nõt mint azok a plüssfigurák amik a kocsik ablakán vannak.
    Piper nevetett és vele együtt Phoebe is.
    - Na de…ez nem igazán vall Pruera.
    - Igen tudom. De ez van. Te is tudod hogy Andy óta nem igazán volt komoly kapcsolata.
    - Igen de…huuu. Nem lehet hogy a szomszéd egy démon és megbûvölte.
    - Nem, nem. A mi nagy testvérünk teljesen józan. Leszámítva hogy félóránként az ablakhoz ugrál. Azt hiszi hogy nem vettem észre de egyszerûen nem lehet nem észre venni.
    - Most hol van?
    - A pasi bement a házba kb. egy órája. Prue gondolom ablaktisztítóért kutatja fel a házat.
    Nevettek.
    - Van egy ötletem. - mondta Piper.
    - Mi?
    - Van még itthon abból a csoki porból? - kérdezte és kicsit gonoszan vigyorgott.

Nagy levegõt vettem és felálltam. Nem semmi dolog ami történt velem. Kinéztem az ablakon és még egyszer szemügyre vettem a házat. Igen, kétség nem fér hozzá. Ez bizony a Halliwell ház. Egy autó állt meg elõtte. Ez is ismerõs. Amikor kiszállt a vezetõ nagyot néztem és meglepõdtem, bár eddig is de most aztán teljesen kivoltam.
    Az autóból Holly Marie Combs szállt ki. Azaz Piper. Na most aztán végképp nem tudtam hová rakni a dolgot. Piper bement a házba. Én lassan hátráltam az ablaktól és próbáltam magyarázatot keresni. Oké. Erre az egészre nincs ésszerû magyarázat. Nem tudtam mihez kezdjek. Átmenjek hozzájuk? Mondjam el nekik mi van velem? Nem hiszem hogy bármi haszna lenne. "Hé lányok én egy olyan világból jöttem ahol ti egy sorozatban vagytok és a tv-ben nézlek titeket. Vissza tudnátok jutatni?" Elég hülyén hangzik nem? Akkor mi legyen? Egy percig álltam ott némán aztán elhatározásra jutottam. Ha meg akarom tudni hogy mi is folyik itt be kell illeszkednem, úgy mint abban a könyvben Leon Silver.
    Erre pont kapóra jön ez a Harden nevû fickó. Úgy nézek ki mint õ, az õ házában vagyok. Õ vagyok. Meg kell tudnom mindent róla. Felmentem az emeletre vissza abba a szobába ahol a tárcát hagytam. Elõvettem a személyit és megnéztem még egyszer alaposabban.
    Ami feltûnt ismét az a magyar szöveg. Egy amerikai személyin miért lenne magyar szöveg. Elgondolkoztam egy ideig és eszembe jutott valami. Olvastam egyszer valami fantasztikus könyvet ahol a pasas akárhová ment, bármelyik országba mindig a saját anyanyelvén beszéltek és az írások is a saját nyelvén voltak olvashatóak. Itt is valami ilyesmi lehet. Állj, egy pillanat. Azt a könyvet is ugyanaz írta aki az Éj és a Hajnal trilógiát. Véletlen lenne? Nem hiszem. De végre találtam valami összefüggést, bár ez nem nagyon segít. Oké nézzük tovább.
    Harden Sparrow. Még mindig furcsa a magyar szöveg. Született. 1972. 11. 23. Nocsak még egy furcsaság. Én is Novemberben születtem 23.-án. Igaz õ 72-ben én 82-ben. Na haladunk. Még a végén rájövök hogy mi is ez az egész.
    Neme: Férfi. Na jó ezt eddig is tudtam.
    Pár perc után a Harden adatait betéve tudtam. Félretettem a személyit és elkezdtem kutatni a szobában. Úgy éreztem magam mint egy tolvaj. A fiókok még üresek voltak. Persze mivel nemrég költözhetett ide. A szobában lévõ dobozokkal folytattam. Sok mindent találtam bennük. Ébresztõóra, olló, körömcsipesz…nocsak. Egy fekete kiskönyv. Valami naplóféle remélem. Leültem az ágyra. Mikor kinyitom látom a jóslatom bevált. Csak néhány oldalt írtak tele - a magyar szavakat megint csak furcsállom de kezdem megszokni- ezért az elejétõl fogva elkezdem olvasni. Kb. öt perc után többet tudok meg errõl a fickóról. A napló eleje arról szólt hogy Harden megcsinálta a szerencséjét és fogadalma szerint naplóírásba kezd. Vegasban dolgozott egész életében mint felszolgáló és csapos. Ott is nõtt fel. Kevéske megspórolt pénzét a kaszinóban feltette a 24-es számra és nyert. A szerencsejátékkal gyarapította vagyonát addig míg annyi nem lett aminek a kamatjaiból elélhet. "Soha többet nem kell gürcölnöm és végre nyugodtan békésen élhetek". Szegény fickó nem lehetett valami boldog eddig az élete. Az utolsó oldalak szerint mindig is egy kertes házra vágyott. Jó légkörre és békére, nyugalomra. Béke és nyugalom. Ez a két szó többször is feltûnt az oldalakon. Tehát élete folytonos nyugtalanság lehetett? Nem tudom még nem jártam Vegasban. Lehet hogy ott ez a norma egy dolgozó ember számára? Nem tudom.
    A naplót is félretettem a személyi mellé. Mindent egy helyre akartam gyûjteni ami csak a fickóról szól.
    Nézzük tovább. Egy telefonnotesz is elõkerült a dobozból. Átlapoztam de még új lehetett mert egyetlenegy telefonszámot sem találtam benne. Következõként egy vastag könyv került elõ melyen három kisebb zár volt rajta. A könyv kívülrõl újnak látszott. A kulcsot hiába kerestem hozzá nem találtam. Félreraktam.
    Elõkerült egy bekeretezett kép is. Rajta Harden és két nõ akik átkarolják õt. Mindegyikük felszolgálóruhában. Valószínû hogy a kollégák. Nézzük csak mi van még itt. Csupa hétkõz napi holmi. Egy karóra ami elég jól néz ki, arany és ezüst nyakláncok egy kis dobozban. Elõkerült egy osztálykép is ami valószínûleg a régi osztálya volt. Bizonyítványok, egyéb személyi papírok stb. Egy dezodor. A márka ismeretlen de jó illata van. Befújtam magam vele és félreraktam. A többi cucc a másik dobozban mind ruha volt. Kerestem magamnak egy zoknit mert kicsit már fázott a lábam. Végre elõkerült egy papucs is. Olyan skótmintás papucs. Aztán más egyéb cipõk is. A cipõk alatt aztán rátaláltam valamire ami nem volt odavaló. Egy pisztoly. Nocsak-nocsak. Mi szüksége Harden barátunknak erre. A pisztoly egy 9mm-es beretta volt. Ismerem a fegyvereket. Nem mondanám hogy ez itt valamire is hasznos lenne ebben a világban. Lehet hogy Vegasban szüksége volt rá de itt nem hiszem. Elõkerült egy két tár is és a töltények egy kis dobozban. A töltények 9mm-esek voltak. Mint már mondtam ismerem a fegyvereket és felismertem a töltény típusát is. Nem akármilyen 9mm-esek voltak. APDS lõszerek. Az ilyen lõszereket csak az amerikai hadsereg használhatja. Az ilyen lõszer tartása máris illegális dolognak minõsül. Ezek a lõszerek a neokarbid hegyüknek köszönhetõen kiváló átütõerõvel rendelkeznek. Miért tart ez a fickó ilyet. Elõkerült egy fegyvertartási engedély is. Remek, legalább a pisztoly legális. Visszaraktam a pisztolyt a töltényeket, az engedélyt a helyére és egy csomó ruhát rápakoltam. Oké. Ennyit tudtam meg Hardenrõl idefent. Lementem az elõszobához és felnyitottam a többi dobozt is szépen sorban.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Prue.
    - Egy kis csokis sütit. - válaszolt Piper.
    - Minek?
    - Úgy illik hogy a jó szomszédok meglátogatják az újat.
    - Az új szomszédot?
    - Igen. Gondolom te nem is akarsz velünk jönni ugye? - kérdezte mosolyogva Phoebe.
    - Miért ne mennék?
    - Nem is tudom talán ablakot szeretnél inkább pucolni vagy valami ilyesmi.
    - Ablakot? Te meg mirõl beszélsz?
    - Egész nap az ablakhoz ugráltál gondolom nagytakarítást tervezel.
    - Nem…én csak…szóval.
    - Ugyan Prue tudtom hogy a szomszéd fickót lested.
    Piper nevetni kezdett.
    - Na jó beismerem. De nézni csak szabad?
    - Tudod úgy nem fog semmi sem történni ha csak nézed. - mondta Phoebe. - Legfeljebb az hogy elrepíted néhány métert.
    - Na jó mikor megyünk?
    - És az ablakok?
    - Hagyd már az ablakokat.
    - Oké kb. egy fél óra és kész vagyok. - mondta Piper.

Lent elég érdekes dolgokra bukkantam. Könyvek. Fõleg varázslás témában. Elõkerült még jó néhány gyertya is meg néhány nõvény is kis üvegekben. Na jó, ez egyre furább. Az ötödik doboznak láttam neki de az eléggé le volt ragasztva ahhoz hogy akadályozzon a kutatásban. Keresnem kell valamit amivel kinyitom. Körülnéztem de semmit sem találtam. Elgondolkoztam merre is lehetnek az evõeszközök, köztük biztosan ráakadok egy késre. Valahol egy doboz mélyén. De melyikben. Elmerengtem hogy vajon melyikben lehetnek amikor is furcsa dolog történt. A lezárt dobozról a ragasztócsík levált, a papírdoboz teteje felnyílt és belõle egy kb. 20cm-es kés emelkedett ki. Ott lebegett elõttem az élével felém. Oké. Eléggé bepánikoltam. Lassan tettem hátrafelé két lépést, de erre a kés is követni kezdett. Itt a vég, gondoltam de nem így lett. A kés lassan közelített, tett egy fordulatot majd a nyele a kezembe csúszott. Na jó, mi a fene volt ez? Egy kést kerestem amivel kinyitok egy dobozt. Erre a doboz magától kinyílik és egy kés a kezembe repül. Ekkor esett le mi is történt. Én voltam. Egy kést akartam és tessék. Belenéztem a dobozba és ott voltak az evõeszközök. Elmosolyodtam. Na akkor próba szerencse. Visszatettem a kést majd arra koncentráltam hogy emelkedjen ki a dobozból. Láss csodát sikerült. A kés ismét kiemelkedett és én érte nyúltam. Na ez a Harden fickó aztán tud meglepetést okozni.
    - Vajon ki is lehet…
    Ekkor csengetést hallottam. Az ajtó felé néztem. Vajon ki lehet az? Volt egy sejtésem. Visszaraktam a kést a dobozba, majd gyorsan becsuktam a többi doboz tetejét is és elindultam az ajtó felé.
    Lassan kinyitom az ajtót és …


    … és ott áll elõttem Piper, Prue, Phoebe. Piper kezében egy tálca van ami tele van pakolva valamilyen csokis sütivel.
    - Üdvözöljük az új szomszédot!!! - mondják egyszerre mind a hárman és felém nyújtja Piper a tálcát.
    Egy pillanatig meg vagyok hökkenve hisz nem mindennap találkozik az ember három csinos sztárral. Igaz Pipert láttam amikor hazajött de ezt el sem képzeltem volna hogy mindhármukat látni fogom. Hirtelen jött ez az egész, nem is tudtam mit mondjak vagy tegyek. Átvillant az agyamon hogy amíg többet nem tudok a helyzetemmel kapcsolatban addig játszom tovább a szerepemet.
    Tehát átveszem Hollytól, ó bocsika, Pipertõl a tálcát.
    - Ó köszönöm, rendesek vagytok. Gyertek be.
    Elsõként Piper lépett be. Nadrág, és valami kék blúz volt rajta.
    - Elõször is had mutassam be a nõvéreimet. - mondja Piper.
    - Õ itt Phoebe. - farmer és fehér felsõt viselt.
    - Hello. - köszön széles mosolyával amitõl úgy érzem mindjárt elolvadok és csak annyit teszek hogy visszamosolygok.
    - És õ itt Prue. - egy nagyon dögös egyrészes ruhában.
    - Nagyon örülök. - mondjuk szinte egyszerre és elnevetjük magunkat a különös véletlenen.
    - Én pedig Piper vagyok, Piper Halliwell.
    - Nagyon örülök hogy megismerhettelek titeket. Az én nevem…- majdnem a saját nevemet mondom- … Harden, Harden Sparrow. Gyertek, a konyhában ott le tudunk ülni.
    Bemegyünk a konyhába és én a pár másodperc alatt leforgatom az agyamba hogy ilyenkor mi is történik általában. Bemutatkozás az megvolt. Most jön az a rész hogy mondanak magukról pár szót és ami a legrosszabb én is. Felmerült bennem hogy elmondom nekik a dolgot de hülyének néznének. Arról hogy ennek a Harden fickónak is van valamilyen ereje szintén nem akartam beszélni. Elõbb meg kell tudnom ki is õ. Egy warlock, boszorkány, vagy valami más? Tehát mindent egybevetve egy alapbeszélgetés lesz a belõle. Máris elkezdem magamban fogalmazni a lehetséges kérdéseket és a válaszokat hogy ne érjen meglepetés.

- Látom a cuccaid még dobozokban vannak. - jegyzi meg Phoebe.
    - Igen. De nemsokára mind az új helyére fog kerülni.
    Leülünk a konyhába az asztalhoz. A tálcát középre teszem és megkóstolom a sütit.
    - Hümm, ez nagyon finom. Te magad csináltad Piper? - mintha nem tudnám hogy õ a konyhaboszi a családban.
    - Igen.
    Leülök én is.
    - Nos mit kell tudni az új szomszédunkról? - kérdezi Phoebe.
    - Vegasból költöztem ide. Egész életemben ott éltem és dolgoztam aztán szerencsém volt és most nyugdíjasként élek.
    - Nem vagy annyira öreg hogy nyugdíjas legyél. - jegyzi meg Prue és észreveszem rajta hogy olyan furán néz.
    Mióta behívtam õket azóta így néz. Lehet hogy sejt valamit?
    - Nem valóban nem de a nyereményem kamataiból kényelmesen elélek. Felszolgálóként dolgoztam ott és tudjátok a felszolgálok élete elég nehéz. Fõleg munka terén és ráadásul Vegasban. De a szerencse mellettem volt sikerült kikerülnöm onnan. Most pedig megpróbálom megtalálni az új énemet. - ami szó szerint igaz is.
    - És ti? Ti mit csináltok? - fordulok Prue felé.
    - Néha fotókat készítek és aukciókat vezetek le.
    - Én pszichológushallgató vagyok. És persze idõnként besegítek Pipernek a klubban.
    - Klub? Van egy klubod?
    - Igen, P3 a neve. És ami azt illeti ma lesz egy kis jelmezes buli, kizárólag mókás jelmezben amire szívesen várunk.
    - Sajnos még nem nagyon ismerem ki magamat itt a környéken.
    - Ez nem akadály. Este hétkor beugrom és felveszlek és majd együtt megyünk. - szólt fel lelkesen Prue amit kicsit furcsálltam.
    - Akkor keresek magamnak valami jelmezfélét.
    Még kb. egy órán át beszélgettünk. A többi szomszédról, a környék üzleteirõl és a többi helyrõl. Körbevezettem õket a lakásban és én is ugyan úgy szemléltem néhány szobát akár csak õk. Beszéltem nekik hogy miket akarok ide és hogy mik is az elképzeléseim. Aztán amikor már épp menni készültek az ajtónál valami történt. Épp nyitni akarom az ajtót és akkor hirtelen megdermedek és nem tudok mozdulni. Mintha leállítottak volna egy videót. Aztán végül is kiderült miért nem tudtam megmozdulni. Piper megfagyasztotta az idõt. Hallottam õket. Éreztem hogy meg tudnék moccani is, és az egyik újamat könnyedén be is hajlítottam de inkább úgy döntöttem hogy mozdulatlan maradok és kihallgatom hogy vajon miért fagyasztott Piper.


    A lépcsõn lefelé haladva Phoebe Piper fülébe súgott valamit. Amikor épp nyílt az ajtó Piper fagyasztott.
    - Oké, szerintetek milyen? - kérdezte Phoebe.
    - Jóképû, rendes, és van benne valami … nem tudom mi. Tehát nem való hozzád Prue. - mondta kicsit gúnyolódva Piper.
    - Na, ne most komolyan. Már elmúltam harminc és nem akarok egyedül maradni.
    - Hát ha mindenképpen akarsz valakit tessék. Itt a lehetõség. Ma este a klubban jobban is megismerheted és ha tetszik tartsd meg. - mondta Phoebe.
    - Hát, majd meglátjuk. - mondta Prue és elém állt Piperrel és engem bámultak.
    Szerencsére a fagyasztás hatásos volt. Arcizmom sem rándult de bármikor meg tudtam volna mozdulni. Kicsit meglepett a dolog amirõl beszéltek.
    Phoebe mögém állt és hangját kicsit eltorzítva próbált utánozni.
    - Ohh, kérlek Prue légy a feleségem, nem számít hogy boszorkány vagy akkor is akarlak téged.
    Mindenki nevetett. Legbelül én is, és csak kevés hiányzott hozzá hogy nehogy megváltozzon az arcom.
    - Na, hagyd ezt a hülyeséget. Ti könnyen beszéltek nektek már van egy nem halandó pasitok.
    - Jól van Prue csak ugrattunk. - mondta Phoebe és õ is elém állt.
    - A bulin majd kiderül minden. Ha nem tetszik marad jó szomszédnak. - mondta Piper
    - Igen akit majd leshetsz az ablakból. - ugratta tovább Phoebe.
    - Bocsi nem hagyhattam ki. Tudod már hogy miben mész?
    - Abban a Cleopátra jelmezben.
    - Jó választás.
    - Hé nemsokára… - mondta Piper.
    Mindannyian mögém rohantak én pedig megmozdultam. Elköszöntünk majd kikísértem õket és õk pedig mosolyogva mintha misem történt volna átléptek az ajtón.
    - Akkor majd este várlak Prue. - mondtam
    - Rendben, majd becsöngetek.
    Ezzel távoztak. Én még az ablakból figyeltem õket és csak annyit tudtam mondani miközben ismét a padlóra rogytam hogy…
    - Alaposan benne vagyok a sûrûjében.

Na és most mihez is kezdjek? Két dolog van ami zavar. Az elsõ. Honnan van ennek a pasasnak ereje? Milyen ereje van egyáltalán. Ezt jó lenne kideríteni mielõtt még elmegyek ebbe a jelmezes buliba. A második pedig maga a buli és persze Prue. Na jó haladjunk csak szépen sorjában. Ekkor eszembe jut az emeleten lévõ három záros könyv.
    Felrohanok az emeletre be a szobába. A kezembe kapom a könyvet és erõsen koncentrálok. A zárak sorba lepattannak a könyvrõl és én pedig kinyitom. A könyvet teleírták, Harden kézírása az, felismerem a naplójából.
    Ránézek az órára ami a kisszekrényen van. Két óra. Még bõven van idõm hétig így hát elkezdek olvasni. Már legalább két órája olvasom a könyvet. Fõleg Harden emlékei napról napra írt varázslatok, stb. Aztán eljutok egy részhez ami felkelti a figyelmemet. Arról van szó benne hogy Harden hogyan is szerezte erejét.
    Kb. négy éve már hogy találkozott egy nagy erejû démonnal. Több órán át keresztül üldözte õt és barátait míg végül csak Harden maradt életben. Egy véletlen folytán sikerült õt megölnie de elõtte a démon még átadott magából egy részt. Napokkal késõbb Harden észrevette a furcsaságokat. Tárgyak mozdultak meg, a tûzhely begyújtásakor kezében tûzlabda jelent meg és még sok más furcsaság. Legjobban az rémítette meg hogy pillanatok alatt a munkahelyén találta magát. Teleportálás, gondolom. Késõbb találkozott egy Erika Linsdale nevû boszorkánnyal aki szerint a démon akit megölt átadta neki az eddig összegyûjtött erõket és képességeket.
    Egész jól megvoltak együtt. Erika sok mindenre megtanította õt és megmutatta neki a világ sötét arcát is.
    Démonok és más szörnyek ellen küzdöttek mígnem Erika egy erõsebb ellenféllel találta szembe magát.
    Harden bosszút állt de utána teljesen maga alatt volt. Csak játszott a kaszinókban és mire észbe kapott milliomos lett. Elköltözött ide és megpróbált új életet kezdeni.
    A könyvben rengeteg varázsige és idézet volt még található. Hát ennyi. Ennyi amit tudnom kell róla.
    Még pár percig átgondoltam a dolgokat majd kezemet a könyv fölé téve koncentráltam. A könyv oldalai peregni kezdtek majd megállt egy oldalon. Nem igaz mûködik. Ezt hamar megtudnám szokni. Beleolvastam az oldalba amin megállt. "A ruhakészítõ varázslat" olvasom ki a kézírásból. Pompás, pont ez kell nekem.


    Caesar. Igen azt hiszem ez a jelmez jó lesz. A varázslat egészen egyszerû. A szekrénybõl kiveszek egy teljesen hétköznapi ruhát elmondok egy varázsigét aminek rímelnie kell és benne kel szerepelnie annak hogy milyen ruhát is akarok.
    Kiterítem a ruhát az ágyra és elgondolkozom a varázsigén. Áh. Már meg is van.
    "Ma este lesz a buli Prueval
    Szeretnék egy Caesar jelmezt de újat."
    Ez bejött. A ruha az ágyon átváltozott. Egy pár római csizma, mellvért kard és babérlevél a fej köré. A kardot megvizsgálva rájövök hogy nem igazi. Csak egy tok amibõl a kard nyele áll ki. Valóban egy jelmez és nem igazi római öltözék. Hála az égnek. Ahogy ezek a varázslatok elszoktak sülni. A legrosszabb ami történhetett volna hogy maga Caesar áll majd elõttem. Elképzelem a szitut. Caesar elõttem bambán áll én pedig terminator módjára megszólalok: A ruhádat, ad ide a ruhádat gyorsan. Kell az esti buliba. Elnevetem magam a saját hülye fantáziámon. Felpróbálom és egész jól áll. Ekkor eszembe jut valami. Hoppá, mi van ha megkérdezik honnan van a ruha? A választ szinte azonnal ki is találom. Harden Vegasban dolgozott. Ott sokan hordanak ilyen jelmezeket a kaszinókban, hotelekben hogy szórakoztassák a vendégeket. Majd azt mondom hogy bevállaltam egy kis munkát és megtartottam a jelmezt. Ekkor megszólal bennem az a kis hang hogy egyfolytában hazudni nem tisztességes. Valahogy ezt abba kéne hagyni. Aztán eldöntöm magamban hogy ma este vagy holnap megpróbálom elmondani nekik. Megpróbálom majd rendesen beadagolni nekik a történetet nehogy hülyének vagy ne adj isten warlocknak gondoljanak. Ránézek az órára. Még kb. van másfél órám hétig. Úgy döntök hogy inkább gyakorlok egy kicsit. A szobában többször is keresztülreptetem a könyvet. Próbálok tûzlabdát varázsolni a kezembe de nem jön össze a dolog. A teleportálásnak már eleve úgy kezdek neki hogy nem fog sikerülni. És láss csodát, igazam is van. Nem sikerül. Kezdem magam hülyén érezni ezért inkább azzal próbálkozom amit tudok.
    Tárgyakat mozdítok el és reptetem õket a szobában Hû. Kész jedi vagyok már.
    Prue. A tárgymozgatásról eszembe jut Prue. Milyen évet is írunk. Ha jól emlékszem 2001-ben meg fog halni.
    Nekiállok és keresek egy naptárat mielõtt még csöngetnének.


    Végre találtam egyet. Harden eléggé alapos volt ahhoz hogy áthúzza a már eltelt napokat. A mai dátum 2001. Június 3. Remek. Ha jól emlékszem akkor Prue valamikor õsszel fog meghalni. Akkor még van idõm. Van idõm de mire? Figyelmeztessem? Elhinné egyáltalán? Mi történne akkor ha nem hal meg. Na ezeket a témákat alaposan kiveséztük a hazai Charmed oldalon. Elõször is megnézzük mi lesz a mai bulin aztán majd meglátjuk.
    Amikor Piper lefagyasztott és elkezdtek beszélgetni világossá vált elõttem hogy Pruenak tetszem. Illetve Harden tetszik neki vagyis… Áhh. A pokolba ezzel az kifejtegetõsdibe. Tehát a ma estét Prueval kéne töltenem és valahogyan elérni hogy megbízzon bennem. Így sokkal könnyebb lesz elmondani majd mindent. Elsõként azt fogadom meg hogy minél kevesebbet hazudok majd. Másodikként pedig azt hogy Prueval maradok egész este. Meglátjuk mi lesz belõle.
    Csöngetnek. Ránézek az órára és pár perc múlva hét lesz. Ez Prue lesz.
    Felkapom a babérkoszorút és a fejemre teszem. Elindulok lefelé és kinyitom az ajtót. Azt kell hogy mondjam a látvány nem semmi. Prue állt elõttem Cleopátra jelmezben ami egy kis szandálból és egy fehér egyrészes vékony ruhából állt. Fején valamiféle koronaszerûség volt amit filmekben lehet látni a színésznõn. Szép smink, az ajkak gyönyörûen pirosak.
    - Hello jól nézel ki. - mondom.
    - Te is. Honnan szedtél ilyen jó kis jelmezt?
    - Tudod egyszer be kellet öltöznöm egy fogadáson és a munka végén megtartottam a ruhát.
    - Még szerencse mert így most pont egymáshoz passzolunk.
    - Igen. - mosolygok.
    - A testvéreid?
    - Õk már a klubban vannak. Akkor indulhatunk?
    - Persze.
    Ezzel elõhalászom az övemen lévõ ki erszénybõl a kulcsot és bezárom az ajtót. Ezután visszapottyantom a személyim és néhány dolcsi mellé.
    Elindulunk Prue kocsijához, beszállunk majd elindulunk a klub felé.

Piper már a törzshelyén ült Leoval. Piper fekete ruhát viselt egy nagy fekete csúcsos kalappal. Nem lehetett nem észrevenni hogy boszorkánynak öltözött. Kiegészítõként még egy seprû is volt mellette. Leo egy fehér ruhába bujt aminek a hátára kis fehér szárnyak voltak felerõsítve. Fején pedig körbe egy glória volt látható.
    Piper épp a nagy tömeget nézte. Elégedett volt amikor ennyi embert látott a klubban. Nézte ki minek öltözött. Volt köztük cowboy, parasztlány, a görög mitológia legtöbb alakja. Épp két Darth Vadert nézett a bárpultnál amint beszélgetnek két nõvel akik furcsa szarvakat viseltek a fejükön. Piper elmosolyodott, ilyet is ritkán látni.
    A jelmezes est eredetileg Phoebe ötlete volt amit végül is megvalósítottak. Egy lassú szám ment. Észrevett egy birodalmi rohamosztagost aki egy fiatal nõvel átkarolva táncolt. Elõször azt hitte hogy Phoebe az mert a jelmezük nagyon hasonlított. Aztán feltûnt a tömegbõl Phoebe és Cole. Phoebe-n alig volt valami ruha. Egy régi sorozatból vette az ötletet hogy beöltözik Jeannie-nek. Fején a kis turbánnal elég viccesen festett. Cole egy fekete bajuszt festett magára, fején két kis szarv volt. Egy nagy fekete palástot viselt ami szinte a földig ért. Phoebe kérésére nem festette be az arcát pirosra mert az szerinte túlságosan is emlékeztetné valakire. Így is lehet látni hogy õ az ördög. Cole eleinte nem is nagyon akart eljönni erre a bulira de hát Phoebenek ki tud nemet mondani. Italokat és poharakat hoztak. Cole kezében két palack volt. Az egyik pezsgõ a másik bor. Phoebe a poharakat hozta a többieknek. Leültek õk is és elkezdték kinyitni a palackokat.
    - Piper mondta hogy Prue elhozza az új szomszédot is. - mondta Leo.
    - Igen együtt jönnek. Harden nem ismeri még a környéket. Vegasból jött és Prue felvállalta az idegenvezetést. - mondta Phoebe miközben vigyorgott.
    - Ki ez az új szomszéd? - kérdezte Cole.
    - Ma reggel költözött a szemközti házba. Prue-t nem lehetett levakarni az ablakról annyit leskelõdött ma.
    - Prue leskelõdött! - lepõdött meg Cole.
    - Igen. Tetszik neki Harden és szó ami szó ha te nem lennél drágám akkor ma én jönnék vele és nem Prue.
    - Hé!
    - Jól van na drágám, azért téged szeretlek. - ezzel arcon csókolta Cole-t.

Végre megérkeztünk. A klub elõtt szokás szerint kisebb tömeg állt. Eddig ilyen csak a letöltött epizódokban láttam de most itt vagyok és élõben látom az egészet.
    - Harden mi van? - kérdezi Prue.
    - Csak a neont néztem és elmerengtem. A P3 ugye a Piper, Phoebe, Prue-t jelenti? - kérdezem mintha nem tudnám a választ.
    - Igen. Sokan megkérdezik hogy mit is jelent. Gyere mennyünk be.
    Prue bezárja a kocsit majd elindulunk a tömeg felé.
    Idefele jövet sok mindenrõl beszélgettünk. De a legérdekesebb az volt amikor megkérdezte hogy tartom-e valakivel a kapcsolatot Vegasból. Hát persze hogy arra akart kilyukadni hogy van-e valakim. Imádom az ilyen praktikákat mert azonnal felismerem és tudom hogy mit akar a személy valójában kérdezni. Természetesen nemmel feleltem, és a válaszom egy alig látható mosolyt csalt az arcára. A szokásos kérdez felelek játékot játszottuk. Õ kérdezett én válaszoltam, aztán fordítva. Sok dolgot megtudott rólam és nem Hardenrõl. Mit szeretek mit nem, kedvenc zene stb. És persze én is megtudtam róla egy két dolgot amit a sorozatból nem lehetett megtudni.
    A tömegen nehezen verekedtük át magunkat. Mindenki be akart jutni. Eljutva a bejáratig nem is tudom hogy hányszor mondták már nekünk hogy a sor vége hátul van. A bejáratnál három nagydarab férfi volt. Nem szívesen kötözködne velük az ember ha csak nem akar pár hétre a helyi korház lakója lenni.
    - Hello Prue! - köszönt oda neki az egyik.
    - Hello Jerry. Sokan vannak ma este amint látom.
    - Igen. Azt hittem a többiekkel jöttél.
    - Nem ma nem, mert hoztam egy vendéget is.
    - Áh. Értem. Oké Gyertek be. - ezzel készséges beengedett minket.
    Odabiccentettem a nagydarab fickónak az meg vissza, ezzel is nyugtázta hogy látja Prueval jöttem.
    Prue szinte húzott maga után befelé.

Bent a buli már javában ment. Egy elég jó szám ment, sajnos a nevét nem tudom. Körülnéztem és mindenki jelmezben. Még a bárpultnál lévõ felszolgálók is.
    - Erre, gyere. Itt van a törzshelyünk. - vezetett Prue a teremben.
    És valóban. Ott volt mindenki. Piper boszorkányruhája tûnt fel elsõként. Aztán Leo angyal jelmeze, Cole ördögi alakja, majd Phoebe lenge jelmeze. Én meg azt hittem hogy jelmezbál lesz. Mindenki annak öltözött aki? Na mindegy.
    - Sziasztok. Õ itt Harden Sparrow. - mutatott be Cole-nak és Leo-nak.
    - Harden õk itt Leo Wyatt és Cole Turner.
    - Szevasztok. Örülök hogy megismerhettelek titeket. - és férfiasan kezet rázunk majd Prueval együtt leülünk.
    - Mit kértek? - kérdezi Phoebe.
    - Én pezsgõt. -mondja Prue és már nyúl is egy pohárért.
    - Én is. - mondom és követem Prue példáját.
    Phoebe teletölti nekünk a poharakat, majd kényelmesen elhelyezkedünk és elkezdünk beszélgetni.
    A szokásos dolgokról mesélek Cole-nak és Leo-nak. Ki vagyok, honnan jöttem stb. Aztán õk mesélnek magukról. Cole valami kisegítõ körzeti ügyvéd, Leo pedig azt mondja magáról hogy régi házak renoválásával foglalkozik. Na persze. Aztán teljesen lényegtelen dolgokról kezdünk beszélgetni, mindenki véleményt mond stb. Ha tudnák hogy ki is vagyok biztosan lenne izgalmasabb témánk is az biztos. Magamban többször is felteszem azt a kérdést hogy mikor is kellene elõrukkolni hogy ki vagyok de valahogy az ösztönöm azt súgja még ne tegyem. Aztán Prue felteszi a nagy kérdést amire az igazat megvallva már számítottam is.
    - Harden nem táncolunk?
    - Miért is ne. - felelem.
    Cole és Phoebe is csatlakozik hozzánk. Aztán mit ad isten a szám amit épp játszottak a vége felé volt már és egy másik szám kezdõdik. Igen. Valami lassú szám. Hoppá. Mondom magamban. Még szerencse hogy azért tanultam valamit táncolni, bár az ilyen bulikhoz nem nagyon kell tudni. Prue a szemembe néz és én tudom hogy választ vár. Kíváncsi hogy bevállalom e vele a lassú számot. Miért is ne. Ezzel közelebb húzódunk egymáshoz.
    Már vagy egy perce átkarolva lassúzunk amikor Prue megszólal.
    - Tudod van valami amit el kell mondanom.
    - Igen és mi az? - kérdezem kicsit meglepõdve.
    - Ma reggel…szóval egész délelõtt leskelõdtem utánad. - erre kicsit összehúzza magát mintha dorgálást várna.
    - Micsoda?
    - Igen. Tudod kíváncsi voltam hogy ki költözött a szomszédba és amikor megláttam hogy egy jóképû férfi az nem tudtam elszakadni az ablaktól. Hu. De jó hogy végre kimondtam. - és kicsit szégyenlõsen elmosolyodott.
    Rámosolyogtam.
    - Nem baj. Eddig még sosem leskelõdtek utánam. Legalább is és nem tudok róla. De ezt egyszer még visszakapod megígérem. - mondom viccesen.
    Erre mindketten nevetünk. A számnak hamarosan vége és elindulunk vissza a törzshelyhez.
    Épp leülni készülünk amikor valami történik. Csend. Mintha megállt volna az idõ. Elõször azt hiszem hogy Piper fagyasztott de aztán körbenézek és látom hogy a nagy tömeg is eltûnt. A többiek is meglepõdve néznek körbe. Cole és Phoebe egyedül a táncparkett szélén szintén meg vannak lepõdve a történteken.
    Leo és Piper is föláll.
    - Oké. Hová tûntek a vendégeim? - kérdezi Piper.
    Prue még inkább ledöbben amikor látja hogy minden hallandó a teremben eltûnt kivéve engem. Aztán mielõtt még egy szót is szólhatna a bárpult felõl õrült röhögést hallunk és mindenki odafordul.

A bárpulton törökülésben egy furcsa alak ül. Egy ezüstös hajú, meghatározatlan korú, markáns arcú férfi. Valami zöld ruhaféle van rajta, olyasmi mint a régi Robin Hood filmekben csak épp a kalap hiányzik. Kezében épp egy poharat tart amit teletölt borral. Mindenki meglepetten nézte õt és hallgatta azt az õrült nevetését.
    - Ki vagy? -kérdezte Piper.
    Az idegen alak felnézett. Volt benne valami ismerõs, mintha már láttam volna. Piper kérdésére fittyet hányva belekóstolt a borba. Nem tehetett rá valami jó benyomást mert fogta a poharat és a palackot és két válla fölött hátradobta õket.
    - Oké, ebbõl elég. - mordult fel Piper és megcélozta az idegent.
    A robbantása hatástalan volt ellene, mintha valami pajzs felfogta volna Piper támadását. Csupán egyetlen dolgot ért el vele. Azt hogy végre szóra bírta az idegent.
    - Ne merészeld még egyszer boszorka. Az erõtök rám hatástalan.
    - Nézzük az enyémet. - kiáltotta Cole és egy energialabdát dobott az idegen felé.
    Az energialabda megállt az idegen elõtt pár centivel és eltûnt.
    - Aki rám támad azt én általában meg szoktam ölni. De a te esetedben démon kivételt teszek. Csak megjutalmazlak egy kis fájdalommal.
    Ezzel suhintott egyet a kezével és Cole máris a földön feküdt és üvöltött. Eszméletlen fájdalmai lehettek. Semmi energialabda, semmi más látható jele hogy Cole felé valami közeledett volna. Egyszerûen összeesett a fájdalomtól. Pár másodpercig tartott csupán aztán Phoebe segített felállni Cole-nak.
    Az idegen csak nevetett a tettén. Látszott rajta hogy nem épp elméjû. Senki más nem próbálta megtámadni ezután.
    - Ki vagy, és mit akarsz itt? - kérdezte ezúttal Prue.
    Az idegen Pruera nézett majd tekintetét rám fordította. Most már biztos voltam benne hogy láttam már valahol.
    - Õ miatta vagyok itt. - nyújtotta felém mutató úját.
    - Hogy tetszik ez a világ? Jobb mint a sajátod mi?
    A pasas tudja hogy nem ebbõl a világból való vagyok. De honnan és ki õ?
    - Ki vagy te? - kérdezem miközben mindenki engem néz.
    - Ó, ez fájt. Tehát nem ismersz fel mi? Talán az segítene egy kicsit ha azt mondanám hogy õrült félistennek is szoktak hívni? - ezzel levág még egy hülye nevetést.
    Elgondolkozom, és szinte azonnal be is ugrik a válasz.
    - Te vagy Sang?
    - Oh, igen. A válasz helyes ön nyert.
    - De te csak egy…
    - Mi? Mi vagyok? Kitaláció? Ugyan csak nem hiszed hogy Jeffrey Stone magától írta meg azt az ostoba könyvet? Õt is átvittem egy másik világba és amit leírt az a személyes élménye odaátról. Bár igaz hogy elferdített néhány dolgot. Mint például azt hogy Chlovia nem Choler boszorkája volt hanem az én egyik háremhölgyem de ez most mellékes. Most az a lényeg hogy te mihez kezdesz ezzel a lehetõséggel.
    A többiek csak hallgatnak és figyelnek. Próbálnak mindent megérteni amit csak lehet a beszélgetésbõl.
    - Szóval te hoztál át engem ide.
    - Miért talán nem tetszik? Akkor figyeltem fel rád amikor megírtad a Feltámadás novelládban az a fekete lángot. Choler feketelángja volt az ihlet, nem igaz?
    - És mi van Hardennel? Õ most hol van?
    - Harden? Ja, a test amibe beleraktalak! Nos szükségem volt valakire ebbõl a világból és Harden tökéletes volt. Tudtad hogy öngyilkos hajlamai voltak? Amikor befeküdt a kádba és suttogtam a fülébe az öngyilkosság gondolatát. Felerõsítettem benne a késztetést. Amikor te megérkeztél Harden már legalább egy órája halott volt. - ismét röhög.
    - És most? - kérdezem.
    - Most! Most elkezdjük a játékot.
    - Milyen játékot?
    - Kalandot akartál és én meg is adom neked. Ebben a világban könnyû az ilyet összehozni. - ismét nevet.
    - Mi a játék lényege?
    - A játék lényege az hogy vesztesz-e vagy sem, élet vagy halál és a többi hülye ellentét. - kisebb nevetés megint.
    - Ha megölnek akkor vesztesz és visszatérsz a saját világodba. Ha nem teljesíted a feladatot vesztesz és visszatérsz a világodba. Ha pedig életben maradsz és nyersz választhatsz. Visszatérsz-e a saját világodba vagy itt maradsz. Akkor a választás joga a tied.
    - Értem. Említettél egy feladatot is. Mi az?
    Ismét nevet de ezúttal úgy hogy tisztán észrevehetõ hogy nem épp elméjû a pasas.
    - Tudod ebben a világban bármit meg tudok változtatni. Az idõjárást, a térképeket, a nyelvet mint azt már te magad is észrevetted. És persze elõre is tudok hozni bizonyos dolgokat. Szóval a feladatod az hogy megvédj illetve te és õk - ezzel a többiekre mutat - megvédjetek valakit valakitõl. Egy nõt egy démontól.
    - És pontosan kit kellene megvédenünk? - kérdezi Piper aki láthatólag felfogta hogy komoly a dolog annak ellenére hogy egy õrült diktálja a szabályokat.
    - Nos erre nektek kell rá jönnötök. De azt hiszem ha Harden egy kicsit megerõlteti magát rá fog jönni hogy kikrõl is van szó.
    Elképzelem magamban ha ez egy fanfiction lenne akkor én kiket is választanék prédának és vadásznak. Sang említette és külön hangsúlyozta is hogy elõre tud hozni dolgokat. Összeállt a kép.
    - Azt hiszem én már tudom hogy kikrõl is van szó.
    Sang a szemembe néz.
    - Ó igen, látom a szemedben hogy rájöttél kikrõl is van szó. Helyes. Okosabbnak tûnsz mint Jeffrey annak idején. Hogy egy kicsit megnehezítsem a dolgodat felerõsíttetem a démont, így nem lesz olyan egyszerû végezni vele. Ó, és még valami. A játék akkor ér véget ha a démon vagy a célszemély halott. De persze nem tarthat örökké sem a játék. Ezért másfél napotok van arra hogy végezzetek a démonnal. Nos, akkor ennyi volt. Majd késõbb beugrom és megnézem hogy haladsz. - ezzel õrült nevetéssel hátrabukfencezik a pulton és eltûnik mögötte.
    A többiek kérdõen néznek rám. Természetesen magyarázatot várnak tõlem hogy mi ez az egész hogy valójában ki is vagyok és hogy kikrõl is beszélt Sang.
    Prue épp kérdezne valamit amikor a nagy tömeg ismét feltûnik a semmibõl és minden úgy megy tovább mintha mi sem történt volna. A vendégek táncolnak, a felszolgálok italokat osztanak ki stb.
    A többiek lassan odajönnek körém és kérdõen néznek rám.

Oké, lebuktam. Ez teljesen nyilvánvaló. Megtudták hogy nem az vagyok aki vagyok és még ráadásul valami õrült játékába is belehúztam õket. Érthetõ ha mérgesek lesznek rám de minden azon múlik hogy hogyan tálalom nekik. Ahogy itt állok és kérdõen néznek rám eléggé zavarba jöttem. Phoebe és Cole érdeklõdve, Leo és Piper gyanúsan méregetnek. Prue szeme mintha villámokat szórna felém. Hoppá. Láthatólag berágott rám és ezt meg is értem. Kínosan érzem magam de azért összeszedem minden gondolatomat és a társalgási meggyõzõképességemet hogy a szítúból pozitívan kerüljek ki, bár tudom erre kevés az esély de azért próba szerencse.
    Mielõtt bármit is mondhatnék Piper megszólal.
    - Mennyünk ki hátul. Ott kimagyarázhatod magad ha tudod.
    Ezzel se szó se beszéd elindulunk a hátsó kijárat felé. Piper kinyitja a hátsó ajtó zárját és kimegyünk valami sikátorszerûségbe. Általában itt szokták behozni az italt, itt parkol a teherautó ami az árut hozza stb.
    Én jelen pillanatban úgy érzem hogy ez itt a kivégzésem helyszíne.
    - Rendben halljuk mi volt, illetve ki volt ez az alak? Ki vagy te? És kit kell megmenteni? - árasztott el a kérdéseivel Piper.
    - Na jó, szóval az úgy volt hogy…


    Legalább fél órába telt mire mindent, na jó majdnem mindent elmondtam nekik.
    - Lássuk csak hogy jól értettem-e. Te egy másik világból jöttél és amikor megérkeztél Harden testében találtad magad aki már akkor halott volt a kádjában. Eddig helyes? - kérdezi Piper.
    - Igen.
    - Aztán amikor átkutattad a házat rájöttél hogy egy démon halála elõtt átadta neki minden addigi összegyûjtött erejét.
    - Így van.
    - Ezek után mi elhívtunk a buliba és jött ez a Sang nevû fickó akit te egy könyvbõl ismersz mint õrült félistent.
    Nem mondok semmit sem csak bólogatok.
    - Ez az õrült azt akarja hogy megvédjünk egy lányt valami általa felturbózott démontól.
    - Pontosan.
    - Áh. Csak ennyi akkor minden világos. - mondja Phoebe.
    - Na jó. Tartozom egy bocsánat kéréssel. Amikor ide kerültem zavaros volt minden és amikor megláttalak titeket nem tudtam hogy mit is mondjak ezért inkább játszottam a szerepemet. El akartam mondani mindent de aztán jött Sang és belepancsolt a lecsóba. Igazán nagyon sajnálom hogy hazudtam nektek de értsétek meg ez a hely nekem kicsit idegen is meg nem is.
    - Na jó fátylat rá. Részemrõl rendben van. De arról még elbeszélgetünk hogy honnan is ismersz minket abból a másik világból. - mondja Piper.
    - Részemrõl is rendben. - mondja Phoebe.
    - Nem vagyok haragtartó. - és kezet fogok Leo-val.
    - Én sem haragszom, bár tetszett hogy szemrebbenés nélkül hazudtál. - mondja Cole kicsit viccesen majd vele is kezet fogok.
    - És te Prue? - mosolygok rá hátha az segít.
    - Jobb a békesség. De ezt nem felejtem el. - ezzel bólint.
    - Köszönöm.
    - Na és most hogy szólítsunk? - kérdezi Leo.
    - Mit szóltok ahhoz hogy Caesar? Illik is hozzá ez a név ebben a jelmezben. - viccelõdik Phoebe.
    - Igen szerintem is ez lenne a megfelelõ. - áll mellém Prue és belém karról.
    Helyes. Most viccelõdnek velem egy kicsit, de legalább a bocsánatukat elnyertem. Kicsit tényleg viccesen nézünk ki így egymás mellett mint Cleopatra és Caesar és én is elnevetem magam.
    Remek. Ezen is túl vagyok. De még sok minden van elõttem. Bevallom engem is meglepett Sang megjelenése és ez a játék amibe belekevert mindenkit. Ha jól emlékszem akkor õ egy alattomos, sunyi, gazfickó volt aki csak játszadozott mások életével. Így van ez most is, de érzem hogy valami nincs rendben. Biztos hogy valami másra is készül. Õ ilyen. Mindig csak a negyedét vagy annyit sem árul el igazi tervébõl. Számítani lehet még egy két csapdára a másfél nap alatt az biztos.
    - Szólítsatok továbbra is Hardennek. - mondom és beleegyezõen bólintanak.
   


    - Szóval ki is az a nõ akit meg kell védenünk? - kérdezi Prue.
    - Úgy hívják hogy Paige Matthews. Szociális munkásként dolgozik. A lakcímét nem tudom.
    - Nem gond megtaláljuk. De miért pont õ? Mi olyan különleges benne? - érdeklõdik Piper.
    - Nos…hasonlóan hozzátok neki is elég erõs az ereje, csak éppen nem tudja hogy van neki.
    Magam sem tudom hogy miért de nem akartam megmondani nekik még hogy Paige a féltestvérük.
    - És a démon? - kérdezi Cole.
    - A neve Shax. Elég erõs, és ha Sang még meg is erõsítette akkor nagyon nehéz lesz õt legyõzni. Ha jól tudom akkor az Árnyékok könyvében van egy varázsige ami elintézi õt.
    - Hé, ezt meg honnan tudod? - kérdezi Phoebe.
    - A másik világ elõnyei. Sokat tudok errõl a világról és rólatok is. De ezt majd késõbb. Ha nem találjuk meg Paige-t Shax elõtt akkor neki is és nekem is lõttek ebben a világban.
    - Rendben akkor indulás haza és meglátjuk hogy mire is megyünk … - de Prue nem tudja befejezni mondandóját mert Leo félbeszakítja.
    - Hohó.
    - Mi van? - kérdezi tõle Piper.
    - Valami nagyon sürgõs lehet mert hívnak. Sajnálom. Majd otthon találkozunk.
    - Rendben.
    Ezzel megcsókolja Pipert és eltûnik. Még soha sem láttam ilyet élõben. Na jó tv-ben igen de így élõben egészen más.


    - Utálom, amikor ezt csinálja.
    Ezen elmosolygom magam.
    - Ha már Leo is elment akkor én és is körülnézek mi hír errõl a Shaxról. Lehet hogy tudják hogy most hol is van. És persze utána nézek ennek Sangnak is. Ha másik világból való és nagyhatalmú akkor biztosan tudnak róla is valamit.
    - De légy nagyon óvatos rendben! Nem szeretném ha bajod esne. - mondja neki Phoebe és megcsókolja a férfit.
    Cole szintén csók közben tûnik el akárcsak Leo.
    - Le kéne õket errõl szoktatni mondja Phoebe.
    - Díjazom az ötletet. Na jó mennyünk haza. Öltözzünk át, keressük meg a varázsigét aztán seprûre fel. - mondja Piper.
    Elindulunk a parkoló felé és közben beszélgetünk.
    - Pontosan milyen erõd is van? Illetve Hardennek milyen ereje van? Azaz milyen erõtök van…vagyis érted.
    Pruenak ez a kérdés valahogy nem jött össze. Szenved akárcsak az igeidõkkel. De a kérdését megértettem.
    - Nos a könyv szerint Harden azaz most már én, képes vagyok a tárgyak mozgatására akárcsak te Prue. Ezenkívül még sok más dologra is teleportáció tûzlabda meg még mit tudom én. Eddig csak a tárgy mozgatás sikerült. Egész könnyû.
    Ezzel a földön lévõ egy üres coca cola dobozra nézek és behajítom egyenesen a néhány méterre lévõ kukába.
    - Ügyes. - mondta Prue.
    Úgy döntöttünk hogy Prue kocsijával megyünk haza. Piper és Phoebe beültek hátulra én pedig elõre Prue-val.
    - Ha most megállítana egy rendõr nem is tudom mit gondolna. - mondom a többieknek akik végignéznek a jelmezeiken és elkezdenek nevetni.
    Na nem is rossz. Egyre jobban kezdem kedvelni ezt a világot. Bár nem gondoltam volna reggel hogy délutánra egy másik világban leszek és estére már együtt vagyok három csinos lánnyal. Ráadásul velük. Na az hiszem vannak még csodák.


    Hazaérve úgy beszéltük meg hogy kb. tíz perc múlva mennyek át hozzájuk. Ez bõven elég idõ arra hogy átöltözzünk. Belépve az ajtón kapásból elkezdtem magamról lehámozni a jelmezt és mire felértem az emeletre már meg is szabadultam tõle. A szekrénybõl kiválasztottam magamnak egy fekete farmert, egy sötétkék felsõt és egy edzõcipõt. Alig telt el három perc és máris átöltöztem. Ez gyorsan ment. Maradt idõm egy kicsit átgondolni a helyzetemet. Az elsõ kérdés ami felmerült bennem az volt vajon miért ment el Leo. Véletlen egybeesés lenne hogy a bölcsek most szólították volna? Lehet bár nem hiszem. Aztán itt van még Paige. Mikor mondjam meg nekik hogy a féltestvérük. Ha találkoznak vele és Paige meghallja hogy õk a Halliwell testvérek akkor biztos kiderül. Hiszen ha jól tudom Paige végzett egy kis kutatómunkát az igazi szüleit illetõen és tudja hogy van három testvére. Ha minden rendben lett volna és nem tûnök itt fel akkor Paige Prue temetésén találkozott volna elsõként Piperrel és Phoebevel mert úgy gondolta hogy illõ lenne elmenni. Tehát ha Paige meghallja a Halliwell nevet akkor biztosan kiderül. Na jó. Hülye voltam amiért nem mondtam el de még nem késõ. Átmegyek hozzájuk és ha felmerül Paige akkor majd elmondok mindent róla.
    Ekkor valami zajt hallok. A gyomromból jön. Áh. Éhes vagyok. Lemegyek a konyhába és keresem a hûtõt. Igen ám de nem találom. Harden most költözött ide és még nem vett hûtõt. A fenébe, farkas éhes vagyok. Aztán látom hogy maradt még abból a sütibõl amit Piper készített. Leülök és elkezdem falni de valahogy nem nagyon lakok jól vele. Elmosom a tálcát, eltörlöm és elindulok át a lányokhoz akik már biztosan átöltöztek.


    Elindulok fel a lépcsõn az ajtó elé. Pont olyan mint a sorozatban. Olyan mintha egy ismerõs helyen lennék csak éppen sohasem jártam itt. Persze a tv-ben más de itt lenni élõben az nem semmi. Becsöngetek.
    Rövid várakozás után Piper nyit ajtót.
    - Tessék a tálcát is visszahoztam.
    - Kösz. - és átveszi a tálcát.
    Piper kék farmert és egy barna felsõt vett fel. Egész jól áll rajta.
    - Gyere be. Phoebe és Prue még öltöznek.
    - Oké.
    Nem semmi ami elém tárul. Élõben a Halliwell ház belseje. Piper észre is veszi mennyire szemlélõdöm.
    - Mi van? Mit nézel annyira?
    - Tudod nagyon szép ez a ház. Nagyon tetszik.
    - Köszönöm. Gyere erre.
    Piper bevezet a nappaliba. Minden ott van ahol lennie kell. A zongora, a kandalló, a bútorok, mind olyan ismerõs. Leülök az egyik fotelba és várok hogy Piper kezdje el a beszélgetést, de úgy látszik hogy nem talál témát és mégis inkább én kezdeményezek.
    - Lenne egy kérdésem.
    - Igen?
    - Amikor beront ide egy démon és tõr zúz akkor miután legyõztétek hogy csináltok vissza mindent. Gondolom nem Leo javít meg mindent.
    - Nem, dehogy. Van erre egy speciális varázsigénk amit sajnos elég gyakran is kell alkalmaznunk. - válaszol Piper mosolyogva.
    - Nos ez érthetõ is.
    - Ha már itt tartunk te honnan tudsz ezekrõl a dolgokról?
    - Miféle dolgokról? - tettetem a hülyét.
    - Hát errõl, hogy démonok szoktak bejönni ide, és törni zúzni. Vagy arról hogy honnan is tudsz olyan sokat arról hogy ki is a célpont.
    - Nos erre inkább akkor felelnék ha a többiek is itt lesznek. Elég bonyolult és én sem egészen értem de nem szeretném többször elmondani.
    - Akkor máris kezdheted. -mondja Prue aki Phoebe mellett áll.
    Szinte nesztelenül jöttek le az emeletrõl.
    - Igen. Már én is nagyon kíváncsi vagyok hogy ki is vagy te. Annyit tudunk csak hogy egy másik világból jöttél és kész. Nos hallgatunk. - mondja érdeklõdve Phoebe és odaülnek körém.
    - Oké. Elég bonyolult de azért megpróbálom. Hol is kezdjem…


    Hosszasan magyarázom nekik a dolgokat de a végére úgy belezavarodok hogy még a fejem is belefájdul.
    - Na várjunk csak. Azt mondod hogy egy tv sorozatban szereplünk. Na ez elég viccesen hangzik. - mondja Piper.
    - Ha ez tényleg így van akkor én dupla gázsit kérek minden megölt démon után. - tréfálkozik Phoebe.
    - Én megmondtam hogy bonyolult. A ti világotok az enyémben egy tv sorozat. Ez van. De mivel itt vagyok számomra ez éppúgy a valóság mint nektek.
    - Na jó, most kezdem sajnálni hogy nem nézek több Slider-t, akkor biztos jobban érteném ezt. - mondja Prue.
    - Na várjunk csak. Ha a mi világunkat tényleg egy sorozat alkotta meg akkor te szinte mindent tudsz rólunk. A múltunkról a jövõnkrõl, mindent. Hiszen láttad a tv-ben - szólal fel Phoebe aki szerintem már kezdi érteni a dolgot.
    Mindannyian elnevetjük magunkat Phoebe utolsó mondatán. Tényleg hülyén hangzik de ha egyszer ez az igazság.
    - Így van.
    - És ha ez egy sorozat akkor mi vagyunk benne a fõszereplõk és ha így van akkor mi sztárok vagyunk a te világodban. Igaz?
    - Igen pontosan így van.
    Phoebe elmereng. Nem is titok hogy min. Biztosan azon hogy milyen lehet odaát az élete.
    - Rendben van szóval ez van. De most talán arra a világra kellene koncentrálni amiben élünk. - javasolja Piper
    - Egyet értek. - válaszolom és a többiek is bólintanak.
    - De azért majd még szeretnék többet megtudni. - mondja Phoebe.
    Ebben a pillanatban a szobában valami kék fényesség jelenik meg. Megérkezet Leo és az arcáról lerí hogy valami komoly dolog történt.


    - Gondterheltnek látszol. Mi van? - kérdezi tõle Piper.
    - Valami nagy dolog közeledik. Olyan erõ mely minden eddiginél hatalmasabb. Még a ti hármas erõtöknél is erõsebb. A napokban fog létrejönni ez az erõ, és a bölcsek aggodnak mert ilyen erõt még õk sem éreztek.
    - Pontosan milyen erõrõl van szó? Jóról vagy rosszról? - kérdezi Prue.
    - Ezt senki sem tudja. Csak érezzük hogy nemsokára létre fog jönni ez az erõ.
    - Nem lehet hogy ez a Sang fickó okozza az egészet?
    - Nem. A bölcsek ismerik Sangot és azt is tudják hogy képes utazni a világok között de ezt a zavart õ nem okozhatja. Félig halandó és nincs hozzá ereje.
    - Ez így van. - helyeselek - Félig valóban halandó, de van egy olyan érzésem hogy Sangnak köze van hozzá, de az is lehet hogy egészen másról van szó.
    - Mire gondolsz? - kérdezi Leo.
    - Ez az erõ amirõl beszéltél…nem tudod hogy hány személy birtokolja? Egy vagy több?
&n

 
~Hello~
 
~Névnap!~
 
~Naptár~
2025. Június
HKSCPSV
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
 
~Óra~
 
~Számláló~
Indulás: 2005-05-29
 
~Ne Lopj~
 
~Szórakozás~
 
~Blend Verseny!!!!!~
 
~Főcímvideo-Második Évad~

 
~Egérkövető~
 
~A hét álompárja~
 
~Extra charmedtörténetek!*Uj!*~
 
~Charmed Fan Club~
 
~Óriásposzterek! Uj*!~
 
~Extrák~
 
~Extra Cikkek!~
 
~Cimlapon!~
 
~Háttérképek~
 
~Főcímek~
 
~¤Kód¤~
 
~¤Kód2¤~
 
~Filmográfia~
 
~Chat~
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
~Öltözködések~
 
~Multimédia~
 
~Tudtad?~
 

Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!